Élmények leírások

 
Élmények az önkéntesektől

Nagy Tibor, sportoló

Élmények: Ételt az Életért Alapítvány ételosztás, karitatív tevékenységeinkAz egyik Krisna-hívő lelkész jóbarátom kért rá néhány évvel ezelőtt, hogy nagyon örülne, ha részt vennék a Karácsonyi ételosztáson, mint sportoló, hogy minél többféle rétegből képviseljék magukat emberek, akik akár anyagilag, akár csak a részvételükkel támogatják az ételosztást.

Ezáltal több rétegben is megismerhetik a Krisna-hívők karitatív tevékenységeit, amely további támogatókat eredményezhet a még több segítségnyújtás érdekében. Nem is volt kérdéses, hogy elmegyek-e.

Nekem volt megtisztelő, hogy egy olyan tevékenység részese lehetek - az ismeret-ségeim által egy csatorna újabb emberekhez - amely igazi emberi értéket képvisel.

Ilyenkor részese vagyok a segítségnyújtásnak, amire megkértek és ez egyáltalán nem ugyan az, mintha én kezdeményeztem volna. Ezért, kicsit kellemetlenül is érzem magam mindahányszor elismerő szavakat kapok az ismerőseimtől és a Barátaimtól, amikor megosztom az ételosztásról készült fotókat és olvasnak róla, hogy részt vettem. Ez, egyáltalán nem az én érdemem, hanem a Krisna-hívőké, ugyanakkor ez is igazolja azt a mondást, miszerint, ha adsz, azzal többet kapsz vissza, mint hinnéd!

Mégis a  tudat, hogy részese lehetsz valaminek, amivel örömet okozol másoknak, pláne ha létszükségletről van szó, az érzés, hogy az életednek volt legalább egy olyan jelenete, amelyben nem egy barátodnak, vagy a családodnak próbálsz segítesz, hanem egy vadidegen embernek, mert rászorul… az, akaratlanul felemel téged is.

Ugyanakkor minden alkalommal vegyes érzelmeket kelt bennem az ételosztás. Szomorú és kicsordult már a könny a szememből, amikor például egy öreg nénike bátortalanul, remegő kézzel nyúlt az ételért, miközben folyt a könnye és alig hallhatóan lehellte ki magából, hogy: „Az Isten áldja magukat.”

Ugyanakkor örömteli, hogy van segítségnyújtás, ráadásul ezt, a számomra nagyon kedves Krisna-hívők szervezik és teszik. Én rettentően büszke vagyok rájuk, mindamellett, hogy még mindig vannak, akik rosszul és tudatlanul ítélik meg Őket és a tevékenységeiket.

Persze, sokat viccelődünk is, - talán csak tudat alatt, enyhítve ezzel a szomorú látványt és jeleneteket - a kint lévő közéleti személyiségekkel, mint Falusi Mariann, vagy „Besenyő Pista bácsi” (Laár András). Összességében, nehéz az ott töltött órákat szavakba önteni úgy a szomorú, mint a kedves gesztusokat, elgondolkodtató tapasztalás ez mindannyiunk számára az emberi értékekről.


Dülk Sándorné, önkéntes

Többször vettem részt ételosztáson, a legmeghatározóbb élményem azt volt, milyen nagy hatása lehet egy tál ételnek is.

A normális körülmények között élőknek természetes, hogy a napi táplálék a rendelkezésére áll, bármikor kimehet a konyhába, a hűtőszekrényhez, vagy elmehet étterembe, bevásárolni.

De sajnos egyre több embertársunk nélkülöz, és szorul rá a közösség segítségére. Ők a mindennapi táplálékukat a ételosztáson kapják meg. Ez pedig, az alapvető létszükségletük biztonsága.
És ezek az érzések ott vannak az ételosztáson.
Az ő hálájuk, és a mi gondoskodásunk.


Erdős Tímea, önkéntes

Amikor önkéntes munkát kerestem, az volt a célom, hogy egy kicsi mosolyt lássak az emberek arcán.
Barátaimmal beszélgettünk és mondták, hogy van lehetőség arra, hogy az Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány által meleg-étel osztásban segítsek hétfőtől péntekig, minden nap.

A munka mellett barátokra találtam és így nem csak az embereket ismertem meg, de a minden napjaikba is betekintést nyerek az által, hogy beszélgetünk, és olykor-olykor tanácsot tudunk adni egymásnak.

Hogy miért ezt a módját választottam az önkéntes munkának? Egyszerű a válasz: mert érdekelnek az emberek, és tudom, hogy így a testi táplálék mellé még lelki táplálékot, segítséget is tudunk adni, és szerintem ez is fontos!


Erdős Gábor, önkéntes

Az önkéntes munka számomra belső indíttatás. Általa olyan ismerősökre, barátokra tehetek szert, akiket korábban nem ismerhettem volna meg. Már azért megéri csinálni, mert ha másnak egy mosollyal, jó szóval, vagy tanáccsal jobbá tehetem a napját, akkor én is boldogabb leszek.


Kollár Ákos, önkéntes

Az Ételt az Életért programban szerzett élményeim a mai napig élnek bennem. Ez szorosan kapcsolódik a Krisna Közösséghez tartozásomhoz, az ott végzett szolgálathoz.

Élmények: Ételt az Életért Alapítvány ételosztás, karitatív tevékenységeinkAz étel, amit kiosztottunk fel volt ajánlva az úrnak, és ez tapasztalatom szerint mindig nagy hatást gyakorol az emberekre. Talán először furcsálják az ízét, mert vegetáriánus, és néha indiai fűszerezéssel is készült, de pár alkalom után nagyon megszeretik.

Testvéremmel, barátaimmal három évig minden szombaton önkéntesként részt vettünk az ételosztásban.
Jó érzés volt, hiszen az emberek mindig nagyon nagy szeretettel fogadtak, vártak minket. Kecskeméten a tanyavilágba házhoz szállítottuk az ételt az idősek, nagycsaládosok számára.

Voltak olyan emberek, akiknek a hét fénypontja volt, hogy jöttünk. Megismertünk például Zsuzsikát, egy fogyatékos kislányt, aki soha nem ült még autóban. Minden héten elénk sétált egy pár saroknyit, kint várt az úton, hogy pár percet tudjon velünk autózni. Néha tettünk egy kis kerülőt a kedvéért, úgy éreztük ezzel sokat adunk neki.

Az ebédet mindig nagy örömmel fogadta, jó volt látni, hogy mekkora örömet tudtunk neki okozni. Az anyukája is nagyon hálás volt, hogy kicsit foglalkozunk a kislánnyal és hétvégére megoldódik az étkezés problémája.

Az ételtől, amit prasadamnak, felajánlott ételnek hívunk, még a legmogorvább emberek is megjáborodtak. Persze a hajléktalan szállókon (oda is vittünk minden héten) először morogtak hogy laknak ettől jól ha nincs hús!
Amikor másodszor mentünk meglepő módon hosszú sorok álltak, mégiscsak tetszett nekik. Kiderült számunkra, hogy hús nélkül is igen jól lehet lakni.

Nagyon elégedett tekintetek voltak a lakoma végén. Mindenki egyre kedvesebbé vált és mindig segítettek bevinni az ételt, illetve a többieknek felszolgálni.

Nagyon nagy élmény volt számomra ez az időszak, szerintem kissé meg is változtatott minket.


Egy érdeklődő, lelkes barátotok, Gábor, önkéntes

Élményem az Ételosztásról
Tavaly karácsony másnapján nagy izgalommal készültem egy programra. A barátommal ételt osztottunk a Blahán. Hogy is kerültem oda? Az úgy volt…

2011-ben Laci barátommal együtt mentünk Indiába. Nagy élmény volt. Egy hónapon át volt szerencsénk betekintést nyerni e csodálatos, kontinensnyi ország életébe. A rengeteg látnivaló mellett volt néhány dolog, ami megütötte a szívemet. Az egyik ezek közül a szegénység. Olyan sok koldust én még életemben nem láttam, mint ott.

Tudtam, hogy ez várható, de személyesen megtapasztalni más volt. Aztán egyszer láttunk egy Krisnás ételosztó programot, ami nagyon felemelő érzést volt. Elhatároztam, hogy én is így szeretnék segíteni az embereknek. Itthon megkértem a barátomat, hogy nézzen utána, kik osztanak ételt Budapesten a szegényeknek.

Hamar kiderült, hogy a Krisnások nem csak Indiában, de itt is rendszeresen segítenek, nem csak Budapesten de más városokban is. Felhívtam az Ételt az Életért Alapítvány szervezőjét, aki mondta, hogy a nagyobb nyilvános ételosztásokra keresnek önkéntes segítőket, és hogy a legközelebb Karácsonykor lesz ilyen program. Gyorsan bejelentkeztem, és aztán már csak néhány hetet kellett várnom. Úgy szerveztem a családi karácsonyi programot, hogy aznapra, 25-ére ne kelljen máshová mennem.

Délelőtt 11-kor gyülekeztünk a Blahán. Az előkészítés abból állt, hogy felállítottuk a sátrakat, kordont húztunk köré, és mindenki megkapta a megkülönböztető kötényét. Aztán egy fiatal krisnás hölgy beosztotta a szolgálatot. Én a kenyérosztáshoz kerültem. Előre felvágott félbarna kenyeret adtunk becsomagolva a hideg ételcsomagba, és ugyanezt szeletenként a meleg ebéd mellé. Kaptunk egy celofán kesztyűt is, amit a hidegben a vékony saját kesztyűmre tudtam felhúzni.

Döbbenetes volt, ahogy egyre többen jöttek. Még mindig csak dél volt, az ételnek 13 órára kellett kiérkeznie, de már hosszú sor kígyózott. Örültem, hogy nem a biztonságiak közé kerültem, mert nekik nem volt könnyű dolguk. Sokan próbálkoztak, de szerencsére nem volt esélyük. Milyen furcsák az emberek. Idejövünk segíteni, és ők meg próbálkoznak.

Persze megértem, a szegénység nem mindenkiből a türelmet hozza elő. Sokan ingerültek voltak, mert várniuk kellett. De a krisnás őrök ügyesek voltak, néhány szóval rábeszélték a legvehemensebbeket is, hogy álljanak be szépen a sorba. Az ott állók közül többen is segítettek, látszott, nem először állnak itt.

Jöttek családos emberek gyerekekkel, és ami meglepő volt, hogy nem csak a legszegényebbnek tűnő emberek álltak sorba. Egyik ilyen jólszituált, idősebb urat megkérdeztem a sor elején (már 11 óta ott állt), hogy miért kellett idejönnie. Mondta, hogy tanár volt, de elég komoly betegség támadta meg, és ezért nem tudott tovább tanítani. Most meg már fél éve nincs munkája, itt legalább meleg ételt kap. Rokona Pesten nincs, pénze már nincs bérletre, gyalog jött a IV. kerületből. De megérte – tette hozzá –, mert az étel finom, és a hidegcsomag is eltart még pár napig.

Aztán befutott az Ételt az Életért logóval jelzett teherautó, és nekiláttunk a kipakolásnak. Tíz perc alatt minden a helyére került, és elindult a sor. Az emberek jöttek, köszöntek, és vitték az egytál ételt, meg a csomagokat. Ilyenkor Karácsonykor a meleg étel mellé sokféle adományt is kaptak a krisnások, és azt is szétoszthattuk.

Jó volt látni az embereket mosolyogni, jó volt érezni a melegséget a szemükből felénk sugározni. Kicsit megint Indiában éreztem magam, és bár sokkal hidegebb volt, a szívemben valahogy mégis melegséget éreztem.

Köszönöm szépen a Hare Krisnásoknak ezt az élményt. Ígérem, hogy mindent megteszek, ne éhezzen senki szegény ember - legalább ott, ahol nekem valami lehetőségem van segíteni.

Hare Krisna (ezt a köszönést ott tanultam a Blahán), csak így tovább.

Facebook icon